A nagy horpaszizmot (pszoász) gyakran nevezik a legmélyebb központként, a jógában pedig a „lélek izmaként” utalnak rá. Központi stabilizáló izom, befolyásolja a mobilitást, a strukturális egyensúlyt, az ízületi funkciókat, a rugalmasságot. Ezen felül segít megőrizni a test függőleges helyzetét és mozgását.

A kutatások azt mutatják, hogy a horpaszizom a strukturális egészségünk mellett létfontosságú a lelki jólétünk szempontjából is. Liz Koch, a Horpaszizom című könyv szerzője kijelenti, hogy a horpaszizmunk "szó szerint a túlélés iránti legmélyebb késztetésünket testesíti meg, és még mélyebben azt az elemi vágyunkat, hogy fejlődjünk."

Hol van a horpaszizom és mi a funkciója?

A csípőhorpasz-izmok része. Az izomcsoport három izomból áll: az Iliacus (csípőizom) a combcsont belső felén ered, és a csípőtaréjhoz kötődik, míg a Psoas minor és Psoas major az ágyéki csigolyák két oldalához kapcsolódnak.  Az izom a T12-es csigolyától indul lefelé az öt ágyéki csigolyán át, mielőtt a combcsont tetejéhez kapcsolódik. A pszoász az egyetlen izom, amely a gerincet és a lábakat összeköti. Biztosítja azt, hogy felegyenesedve tudjunk járni vagy állni, és lehetővé teszi a lábak emelését séta közben. Az egészséges pszoász stabilizálja a gerincet, és támogatja a törzset, valamint alátámasztja a hasüreg létfontosságú szerveit.

Amellett, hogy összeköti a lábakat és a gerincoszlopot, a horpaszizom a rekeszizomhoz kapcsolódik. A légzést a rekeszizom modulálja, és ez az a hely, ahol sok fizikai tünet ölt testet, melyeket a félelemmel és az aggodalommal társítunk. Koch úgy véli, hogy ennek oka a horpaszizom, és az agytörzs, valamint a gerincvelő legősibb része, az úgynevezett hüllő agy közötti kapcsolat.

Pszoász a lélek izma edzése jógával

A horpaszizom rövidülése, gyengesége, kapcsolata a stresszel

A modern életvitel, mint a napi ülőmunka, az autóvezetés, a kényelmetlen székek használata mind eltorzítják tartásunkat és megfosztanak természetes mozgásunktól, ami a pszoász rövidüléséhez vezet. Ez számos fájdalmas tünettel jár, például a deréktáji vagy keresztcsonti fájdalmak, isiász, porckorong-problémák, gerincferdülés, csípőkopás, térdfájdalmak, menstruációs fájdalmak, terméketlenség és emésztési zavarok.

Továbbá a rohanó életstílusunk (melyet a szimpatikus idegrendszer adrenalinja hajt) krónikusan ingerli a pszoászt, és feszültséget okoz benne, így szó szerint mindig készen állunk a harcra vagy a menekülésre. A pszoász segít, hogy akcióba lendüljünk, vagy védekező gombócba húzzuk össze magunkat.

 

Valójában "A pszoász annyira közvetlenül részt vesz az alapvető fizikai és érzelmi reakciókban, hogy a krónikusan feszült pszoász folyamatosan azt jelzi a testünknek, hogy veszélyben vagyunk, és végül a mellékvese kimerül és az immunrendszer is meggyengül."

 

A fizikai testünk nem az egyetlen részünk, amely a krónikusan stresszes állapotú horpaszizomtól szenved. Számos problémát hoztak már eddig összefüggésbe a horpaszizom krónikusan stresszes állapotával: negatívan befolyásolja az érzelmi állapotot, hatással lehet a személyes kapcsolatokra, és befolyásolhatja az élettel való általános elégedettséget. Annak tudatosítása, hogy az egészséges horpaszizom fontos a lelki egészség, valamint a fizikai egészség szempontjából, az első lépés ahhoz, hogy akkora figyelmet szenteljünk ennek az izomnak, mint amennyit megérdemel.

Horpaszizom egészsége a jógával

A gyakorlást a pszoász izmok tudatosításával kezdjük, majd az előre hajló és kartámaszos gyakorlatokkal megerősítjük azt. A hátra hajló gyakorlatokkal energetizáljuk, majd a csípő nyitásokkal ellazítjuk, kioldjuk belőle a feszültséget. Ha jól gyakorlunk, az óra végére úgy érezzük, mintha évszázados teher esett volna le rólunk.

 

  • Pszoász tudatosítása, enyhe lazítása

Az első lépés az egészséges pszoász elérésében a fölösleges feszültség elengedése. A pszoásszal dolgozni nem azt jelenti, hogy az izmot próbáljuk kontrollálni, hanem a tudatosságot kultiváljuk, amely ahhoz szükséges, hogy érzékelni tudjuk az üzeneteit.

Célszerű az órát a pszoászt enyhén nyújtó és tudatosító gyakorlattal kezdeni, mint például a hanyatt fekvésben végzett Baddhakonasana. Ilyenkor a légzést tudatosan a combközelítőkbe és a pszoászba irányítva lassan el tudjuk engedni a benne felgyülemlett feszültségeket. Az ellazult pszoász lehetővé teszi az elülső combizom megnyúlását és a láb mozgását a medencétől függetlenül, ami elősegíti és mélyíti a törzs és a mellkas emelkedését is. Ez hozzásegít a fa póz helyes kivitelezéséhez is.

Koch szerint a pszoász segítségével a legmélyebb alapunkat energizáljuk és összekapcsolódunk a föld erőteljes energiájával. Ezért is végezzük ezeket a lazító pózokat hanyatt- vagy hason fekvésben, hogy minél több támaszt kaphassunk a földtől.

 

  • Pszoász aktíválása, erősítése

Általában minden olyan testhelyzetben feszül, illetve rövidül, amikor a csípőt hajlítjuk, vagyis a combot közelítjük a törzshöz, illetve előre hajlítjuk a gerincet, törzset. A  gyakorlás során végzett izomfeszítés tonizálja, erősíti, valamint megteremti az elveszett ideg izomrendszer kapcsolatot az izomban, pont ellentétje a passzív rövidülésnek mely gyengíti, sorvasztja azt.

Minden olyan póz mely a csípőt és a combokat közelíti egymáshoz aktíválja az izmot. Ilyen például a Parsvottanasana, féllábas előre hajlás, ahol az izom megakadályozza a csípő oldalra billenését. Bizonyos gyakorlás után az ember képes arra figyelni, hogy a keresztcsont és a combok által bezárt szög csökkentésére törekedjen, és akkor tudja nyújtani a hátát az előre hajlás közben, mindez a csípőhorpasznak köszönhető.

Navasana-ban (csónak póz), rögzítjük vele a lábak szögét a medencéhez képest, valamint a derekunkat is emeljük segítségével, így nem terheljük a porckorongokat.

Hasonló az elv a Matsyandrasanaban és az Uttita Hasta Padangustasanában is. Sajnos a legtöbb embernek megfájdul a dereka ezektől a gyakorlatoktól. Ilyenkor a keresztcsontot lejjebb kell engedni, és a mellkas kiemelésére koncentrálni, miközben nyújtjuk a derekunkat. Ha kiengedjük a hasunkat ezekben a pózokban, akkor az iliopszoász is ellazul, és a keresztcsont felfelé billen, az alsó porckorongokat pedig túlterheljük.

A Bhujapidasanál és a kartámaszoknál is a csípőhorpasz segítségével emeljük a súlypontot. Ha jól emeljük, akkor a Bakászanából vagy a Tittibhasanából fel is bírunk menni kézenállásba, de igazából az összes kézenállásba felemelésnél fontos a csípőhorpasz. És ha már fent van a súlypont, akkor is ezzel az izomcsoporttal tudjuk egyensúlyban tartani a lábainkat a törzshöz képest. Mindezt a gyertyában és a fejenállásban lehet begyakorolni, ahol szintén aktiválni kell őket, ha teljesen egyenes törzzsel akarjuk végezni.

Ne feledjük: az erőfeszítést és a tudatosságot a végtagok felé eső, külső és felszíni izmok felől a belső izmok és a test súlypontja, erőközéppontja felé kell vinni, mind fizikai, mind energetikai szinten.

 

  • Csípőhorpaszizom aktív nyújtása

Az izmok ellazítását és nyújtását pedig a csípőnyitásokkal, a combok távolításával és a hátra hajlításokkal érhetjük el.

Hídba történő leereszkedés, illetve felállás esetén is nagyon fontos a csípőhorpasz használata, hiszen a mozdulat akkor lesz könnyed és folyamatos, ha a csípőt és a súlypontot képesek vagyunk megfelelően áthelyezni.

 

A horpaszizom egyensúlyának megteremtésével valószínű, hogy kiadja azt a felgyülemlett feszültséget, ami nagy hatással lehet az élettel kapcsolatos megalapozatlan félelmeink elengedésében, és így javítva mind a fizikai és mentális jólétet. Egyfajta nagyobb belső békét fogunk érezni, valamint kevesebb izomfájdalmat és feszültséget.

Koch szerint: "A pszoász által vezetett energia leföldel bennünket, mint ahogyan egy földelő vezeték megszünteti és elvezeti a feszültséget. A gerinc csak szabad és földelt állapotban tud felébredni. Ahogy a gravitációs erő átadja a súlyt a csontokon, szöveteken és izmokon keresztül a földnek, a föld visszaáramoltatja az energiát a lábakon és a gerincoszlopon keresztül, energizálva, koordinálva és megélénkítve a pózokat, mozdulatokat és kifejezéseket. Ez egy megszakítatlan kommunikáció az önvaló, a föld és a kozmosz között." Szóval érdemes ráhangolódni és odafigyelni gyakorlás közben, hogy mit üzen a bio-intelligens pszoász.